Diszkrimináció-gyanú egy áruházláncnál

2014.11.23 15:34

Egy ígéretesen induló, majd kudarcba fulladt kísérletről szereztünk tudomást a lelki egészség fóruma (lefnet.hu) 2000 címre eljutó szakmai hírleveléből. Az ügy az Ébredések Alapítvány kezdeményezésével kezdődött, amikor egy közösségi ellátásban lévő betegük számára - nevezzük őt Tamásnak -, szerettek volna állást keresni. Dr. Harangozó Judit főorvos asszony megkereste egy országosan ismert nagy áruházlánc hr vezetőjét, aki a vállalatnál a megváltozott munkaképességű jelentkezőkkel foglalkozik.

Gondolhatnánk, ha egy cégnél van ilyen poszt, amely kifejezetten a betegségük miatt a munkaerőpiacon hátrányban lévő emberek ügyéért felelős, akkor már a dolog sínen van.

Az Ébredések Alapítvány vezetője és a munkára jelentkező Tamás esetmenedzsere részletes levelet írt a hr-vezetőnek, amelyben leírták a jelentkező fiatalemberrel kapcsolatos „tudnivalókat”; az állapotát, a terápiás foglalkozásokon és az alapítványnál végzett munkájával kapcsolatos tapasztalatokat. „…több áruházban is dolgozott már és most az alapítvány büféjét vezeti, ebben a munkában helyt áll és örömöt talál. Ez a munka azonban csak minimális keresettel (terápiás jutalommal) jár, ezért is szeretne tovább lépni. Erre mi is felkészültnek találjuk.” - áll többek között az áruházláncnak elküldött levélben.

A hr-vezető udvarias válaszában megköszönte a részletes szakmai véleménnyel megfejelt önéletrajzot, amelyet - mint írta -, továbbított a Tamás által „megcélzott” áruház vezetőjéhez.

Ami ezután történt, az már koránt sem ilyen örömteli, de - mint tudjuk -, a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve…

A folytatás kiderül dr. Harangozó Judit második leveléből, amelyet szintén az áruházlánc megváltozott munkaképességű munkavállalókkal foglalkozó hr-esének írt:

 

„Kedves ….!

Köszönöm segítségét Tamás ügyében.

Lezajlott a személyzetis munkatárssal való találkozás, de sajnos nem találtak Tamás számára megfelelő munkakört. 

Tamás a munkaképességét felmérő orvosi szakvélemény szerint nem alkalmas nehéz fizikai, illetve fokozottan balesetveszélyes munkára. A Kormányhivatal Rehab. Szakigazgatási Szerve emellett korlátozó, de nem kizáró tényezőként említi meg a fokozott stressz-terhelést és a füst-, por-, gáz-, gőz hatásait. 

Tamás munkaképessége 45 százalékos, ahogy korábbi levelemben említettem, nagyon motivált a munkára, és akár a fentiekben említett korlátozó tényezők ellenére vállalt volna munkát. Mint írtam, jelenleg terápiás munkában, 4 órás büfésként dolgozik az alapítványnál, naponta mintegy három és fél órát utazik, és naponta mintegy 30 percet szobabiciklizik. Ennek alapján szerintünk sokféle munkát el tudna végezni.

Meglepő volt, hogy Tamás munkaképességének felmérése során a vele foglalkozó kollégája kizárónak tekintette az orvosi vélemény szerint korlátozó tényezőket, pl. eltanácsolta a pékárú-pakolástól is,  mondván, hogy ott lisztpor van. Azt is mondta: úgysem jutna át az üzemorvosi szűrőn. (Ez a mondat már önmagában szakmai hibának tekintendő és természetesen nem is adekvát.) Így István nem kapott esélyt az üzemorvosi engedélyre és ennek esetleges jogorvoslatára másod fokon.

Csalódottak vagyunk, hogy a tárgyalás során az (…) áruháza semmilyen munkakört nem talált Tamás számára, azt sejtetve, hogy ott a megváltozott munkaképességű emberek számára csak nehéz fizikai, ill. fokozottan balesetveszélyes munkát tudnak felajánlani. (Minden más munkát ugyanis engedélyez Tamás szakvéleménye). Ha ez nincs így, akkor Tamás diszkrimináció áldozata lehet.

Az Önnel folytatott telefonbeszélgetésem során jeleztem, hogy sok helyütt észlelünk megbélyegzést és diszkriminációt a mentális betegséggel élőkkel szemben a többi fogyatékos csoporthoz képest. Az Ön válasza szerint az (áruházlánc) foglalkoztat mentális problémával élőket, azonban főképp olyanokat, akik nem priméren mentális betegek (tehát a mentális probléma kísérő diagnózis). Azt is elárulta, hogy veszélyesnek találná, ha egy szkizofrénia diagnózissal élő ember pl. a hentes-pultnál dolgozna (kések, stb.). Ez arra utalt, hogy Öntől sem idegen a stigmatizálás és a diszkrimináció, hiszen ez a diagnózis nem egyenlő a veszélyesség fogalmával.  A mostani tapasztalat István elutasításával kapcsolatban így aztán megerősíti számomra, hogy tudatos "eltanácsolásról" lehetett szó. 

A törvény tiltja az ilyen diszkriminatív magatartást, amelyet az Egyenlő Bánásmód Hatóság sem támogat. 

Mérlegeljük, hogy az üggyel kapcsolatban megkeressük a hatóságot, de addig is értesítem a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórumot, valamint közzéteszem ezt a levelet a mintegy 2000 fős általunk mediált szakmai levelező listán. 

Kérem vállalja a nyilvános vitát az üggyel kapcsolatban. Szeretnénk tudni, milyen az Önök által foglalkoztatott megváltozott munkaképességű emberek diagnosztikus összetétele, különös tekintettel a fődiagnózisokra, és hogy milyen munkakörökben foglalkoztatják őket? 

Üdvözlettel: dr. Harangozó Judit

 

Eddig a levél.

Válasz még nem érkezett, de amint megjön, azt is közzé fogjuk tenni. Mint ahogy a levelező listán megjelenő hozzászólásokat is.

A cikkben nem nevesítettük az áruházláncot, - és a munkára jelentkező fiatalember nevét megváltoztattuk -, hiszen nem meghurcolni akarjuk a kezdetben segíteni akaró - bár később valami okból elzárkózó munkaügyi vezetőt és az áruház illetékesét. Abban bízunk, hogy az ügy kapcsán kibontakozó vita tanulságait leszűrve a megváltozott munkaképességű jelentkezőkkel foglalkozó munkaügyes szakemberek a jövőben a mentálisan sérült, de munkát vállalni akaró, és arra alkalmas jelöltekkel megfelelően tudnak majd foglalkozni és le tudják vetkőzni a tájékozatlanságból eredő stigmatizáló gondolkodást és a diszkriminációt.

 

Zelei Béla

Vissza